A MESE MEGHALT
ADY ENDRE 2006.08.24. 07:22
A MESE MEGHALT
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese S egy tavaszon én valakire vártam. Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam, Parthoz sodort egy illatos mesét, Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat. Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép, Uj mese volt ez s az árny csodasápadt. Mindig szerettem árnyat és mesét: A legszebb mesét és a legszebb árnyat Egy babonás tavaszi éjszakán Addig kérleltem, míg életre támadt. Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva, Élő mesére s élő asszonyára Riadtan néztem. Nem az én mesém. És ez az asszony, ez a csodasápadt? Ez Minden-asszony, ez nem az enyém. Tolvaj a lelkem, idegen csodákat, Idegen árnyat terem és mesét: A mese régi s rizsporos árnyat Kérleltem egy tavaszi éjszakán, Mikor a vágyam utolszor megáradt. Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.
|