Ossian : Pogány Ima Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél! Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él! Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban! Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon! De száll újra száll, szívemhez új utat talál! Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek! Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol! Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja! Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad! És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad! De száll újra száll, szívemhez új utat talál! Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek! Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol! Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja! Szól, bennem szól...!