Gothic lány
/amatőr művész- Tordai Gábor/ 2006.08.24. 07:15
Gothic lány
A kopasz fák közt, Mélybíbor alkony Csorog le Sötét szemeidre.
Éjszakákon át Illatos füstben, Néhány gyertyaláng Lustán imbolyog,
E. A. Poe és holló, Különös versek. Hosszú éjszakák Halk szava füleidben.
Fehér bőröd Mint hideg márvány, Melyet a nap fénye Sosem melegíthet.
Rózsa ablakok, Gótikus ívű tornyok. Kőcsipkék, kőangyalok. A temető fenséges csendje.
Te látod - a láthatatlant, Mikor az éj táncba hív. Mikor az eső táncol A hideg sírboltokon.
S a világ - nem ért, Csak érthetetlen néz. Falat építesz magad S világod köré.
S magányos óráidban A sötétségbe mélyedsz, Mely óvón körbefon, Magába ringat.
Néha, mikor úgy érzed Ellened fordul már minden, Néha, kéklő ereidet Éhes pengékkel vagdosod.
Hegek fehérlenek kezeden, S friss vér csordul Soha be nem gyógyuló Égő lelkeden.
Sötétség ékszere! Borotva élen járod táncod! Nem értenek meg: sírsz, Vágsz, sötétségbe fordulsz.
A sötétségbe menekülsz, Mert a fény széttép? Kár siettetni a véget... Egy nap úgyis oda kerülsz...
Óh, gothic lány... Nem vagy egyedül... Más is járja véres táncát, Ne menekülj...
|